Maurice Halbwachs francia filozófus La Mémoire collective (1950) (A kollektív emlékezet) című könyvében bevezeti a kollektív emlékezet fogalmát, amely túlmutat az egyén személyes emlékezetén, és amelyet kollektív emlékezetnek nevez. Ezzel a munkájával Halbwachs filozófiai és szociológiai diskurzust kezdeményezett az emlékezet és a társadalom kapcsolatáról, azt állítva, hogy az egyéni emlékezetet mindig társadalmi keretek alakítják, és hogy az emlékezet és a társadalom kölcsönösen alkotják egymást.

Később Pierre Nora történész népszerűsítette a lieux de mémoire (franciául „az emlékezet helyei”) kifejezést a kollektív emlékezet tárolására szolgáló fizikai helyszínek vagy tárgyak – például műemlékek, emlékművek vagy archívumok – leírására. Nora szerint azonban egy emlékezet helynek nem kell szigorúan anyagi jellegűnek lennie; lehet absztrakt is, amely szimbólumok, fogalmak vagy történelmi események formájában jelenik meg, amelyek a kollektív emlékezés fókuszpontjaiként működnek.

A kollektív emlékezet fontosságára és a társadalomra gyakorolt hatására építve – a lieux de mémoire vagy „emlékezet helyei” fogalma mellett – a Co-Memo-S projekt az ökológiai emlékezet vagy ökoemlékezet feltárására vállalkozott, és a partnerországokban kezdte meg a kutatást: Bulgáriában, Magyarországon, Cipruson, Spanyolországban és Romániában. Ezek az emlékek olyan múltbeli eseményekre utalnak, amelyeket különböző közösségek és csoportok tapasztaltak meg, és amelyek formálták társadalmaik ökológiai valóságát, vagy olyan eseményekre, amelyek egy adott csoport számára szimbolikus „emlékhely” státuszt szereztek. Az ökoemlékek magukban foglalhatnak helyi természettel kapcsolatos rituálékat, hagyományos környezetvédelmi gyakorlatokat és más, a természettel való kulturálisan beágyazott interakciókat is, amelyek generációkon átívelő jelentőséggel bírnak.

Ezzel a kezdeményezéssel a Co-Memo-S projekt célja, hogy lefektesse az ilyen társadalmi-ökológiai emlékek gyűjtésének és dokumentálásának alapjait, azzal a céllal, hogy elmélyítse a kollektív emlékezet és az ökológiai történelem közötti összefüggések megértését, valamint azt, hogy ez a tudatosság hogyan járulhat hozzá az érdemi változáshoz.

Az Öko-emlékezet e-archívum egy digitális eszköz, amely segíti az ifjúságsegítőket és a helyi közösségeket a társadalmi-ökológiai emlékek – történetek, gyakorlatok és események, amelyek az emberek természethez, fenntarthatósághoz és közösségi élethez való viszonyát tükrözik – gyűjtésében, megőrzésében és megosztásában.

Az interaktív, idővonal-alapú felület révén az archívum elősegíti a generációk közötti párbeszédet azáltal, hogy ezeket a helyi emlékeket láthatóvá és elérhetővé teszi. Az ifjúságsegítők használhatják arra, hogy kapcsolatokat építsenek fiatalok és idősek között, öko-cselekvésre inspiráljanak, és a fenntarthatóságot közösségi szemléletben hozzák be a nyilvános diskurzusba.

Ez az archívum nem csupán emlékek gyűjteménye – hanem egy gyakorlati és oktatási eszköz, amely elősegíti az aktív állampolgárságot, felerősíti a kevésbé hallható hangokat, és támogatja az ifjúságsegítőket abban, hogy az ökológiai és társadalmi változás ügynökeivé váljanak. Fedezd fel a interaktív gyakorlatokat , amelyek az archívumban található emlékekhez kapcsolódnak.

Minden érdeklődő ifjúságsegítőt, közösségi munkást és öko-szakembert szívesen látunk, hogy beküldje saját öko-emlékeit, és kapcsolja őket egy speciálisan kidolgozott interaktív gyakorlathoz, elősegítve a marginalizált ökológiai emlékek közösségivé tételét. Hogyan lehet hozzájárulni? Kérjük, töltsd le az alábbi sablont, töltsd ki ANGOL nyelven, és küldd el a következő címre: basavova@scas.bg. A beküldött bejegyzéseket a projektben részt vevő ifjúságsegítők fogják elbírálni.